Ha ennyi a gyerek, akkor miért
nincsen egy valamirevaló játszótér vagy sportpálya Diósdon, amit bárki
használhatna? És ez nem a Budapestről kiköltözött „gyüttmentek” fővárosi
igényei, szó sincs erről! Úton Érdre, a barkácsbolt után, a forgalomtól nem
zavarva hatalmas játszótér és focipálya (és kosárlabda) található, több
budapesti kerület megirigyelné. Számos kisvárosban is több 100 millió Ft-ot
fordítottak arra, hogy XXI. századi játszótereket alakítsanak ki, Diósdhoz hasonló
kertvárosias, falusias területeken. A cél az volt, hogy az emberek ne
elkülönülve, a házuk mögötti keretben éljék életüket, hanem járjanak össze, és alakuljanak
ki közösségek, amelyek később a település jövőjét jelenthetik. Irigylésre méltó
előrelátás az adott város vezetőitől.
Ezzel szemben Diósdon mi van? A
posta mellett a 70-es út zajában, bűzében játszhatnak a gyerekek 100nm-en,
illetve van egy-két, zsebkendőnyi méretű saroktelek itt-ott, amely
játszótérként funkcionál. Az említett játszóterek ráadásul siralmas állapotban vannak.
A városi csapat labdarúgópályáját csak a versenyszerűen sportolók
használhatják. (Legalábbis sehol nem olvasható ezzel ellentétes információ, illetve épül a kerítés is körben.) Miért nincs bárki
számára nyitva álló rekreációs terület, futópálya, sportpálya, „felnőtt játszótér”?
Miért tilos a fűre lépni a Kápolnakertben?
A KEROX által érintett terület
(Tisza utca, Petőfi Sándor utca, Tó utca) évtizedekig védősávként, kiserdőként
funkcionált a valaha szebb napokat látott Csapágygyár és a falu között. A
gyerekek sátraztak, játszottak, a focikapuk a mai napon még kint voltak. Miért
ne lehetne játszótér, sportpálya továbbra is itt? Értjük, tudjuk, hogy
magánkézben van a terület. Talán a telekcserét még jobban kellett volna
erőltetni...
Reméljük, ezek a vezetők egyszer
megértik, hogy a gyerekeknek, a fiatal családoknak nem új üzemek kellenek,
hanem élhető környezet. Ezért jöttek Diósdra. Ők jelentik a település jövőjét.
